Informális munka: Business as Usual?

Itt Európában megkezdődött a nyári szünet. Ha idén utazik, talán már meg is érkezett az úti céljához. Miután egy utcai bódéban frissítő sangriát vásároltál, örömmel veszed meg az otthon felejtett szalmakalapot a strandon egy árustól. Most két informális munkást támogatott, akik keményen dolgoznak, hogy megéljenek. Ők az informális gazdaságban dolgoznak, ahol számunkra a szokásosnak tűnhet az üzlet, de vajon nekik is az?

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet becslése szerint világszerte több mint 2 milliárd munkavállaló tevékenykedik az informális szektorban. Az informális gazdaság az állam által nem szabályozott vagy nem védett gazdasági tevékenységek, vállalkozások, munkahelyek és munkavállalók szerteágazó összessége. Az ebben az informális vagy szürkegazdaságban dolgozó emberek gyakran a munkajogi törvények védelme, biztonságos szerződések, szociális juttatások, például nyugdíj, egészségbiztosítás vagy fizetett betegszabadság nélkül maradnak.

Az ilyen védtelen munkaerőpiacon való munkavégzés főként a fejlődő országokban koncentrálódik, ahol a munkavállalók 90%-a informálisan dolgozik, valamint a feltörekvő piacokon, ahol az informális munka a munkavállalók 67%-át teszi ki. Még az olyan fejlett piacokon is, mint Hollandia, a munkavállalók 18%-a tevékenykedik az informális gazdaságban.

Bár az informális gazdaságban dolgozók definíció szerint nem szegények, a világ 1,7 milliárd szegényének többsége kizárólag az ő munkájukból tartja fenn magát. És mivel az informális foglalkoztatás továbbra is különösen problematikus a fejlődő országokban, ez hangsúlyozza a foglalkoztatás fontosságát a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés szempontjából.

Mítosz: Az informális munkavállalók csak az árnyékgazdaságban tevékenykednek

Az olyan tevékenységekre, amelyek az informális gazdaság részét képezik, mivel nem formalizált térben zajlanak, és az állam által nem regisztráltak, illetve az állam előtt adó- és juttatási célokból rejtve maradnak, különböző kifejezéseket használnak, mint például "készpénzes", "rejtett", "árnyék" és "szabályozatlan".

De bár az informális gazdaságot a munkavállalók kiszolgáltatottsága jellemzi, számos olyan termékhez és tevékenységhez járul hozzá, amelyeken naponta osztozunk, és országtól függően átlagosan 25-50%-kal járul hozzá a nem mezőgazdasági bruttó hazai termékhez (GDP). Az informális gazdaság nagy része nagymértékben hozzájárul a formális gazdasághoz.

Kiaknázatlan lehetőségek

Az informális gazdaságban dolgozók között vannak az informális vállalkozásokban dolgozó önfoglalkoztatók - például a be nem jegyzett kisvállalkozásokban dolgozók vagy a fizetetlen családi munkavállalók, valamint az informális alkalmazottak - például a háztartásoknak dolgozó munkavállalók, a fix munkáltatóval nem rendelkező munkavállalók és a be nem jegyzett munkavállalók. Vannak, akik a nyilvántartásba vétel és az adózás elkerülése érdekében önfoglalkoztatók az informális szektorban, de sokan inkább kényszerűségből, mint önszántukból dolgoznak az informális gazdaságban.

A fejlődő országokban az informális munkavállalók a munkaerő több mint felét teszik ki. Alacsony béreket kapnak, és nem rendelkeznek hivatalos szerződéssel vagy juttatásokkal, mégis gyakran a gazdaság legdinamikusabb részét képviselik. Még ha az informális szektor formalizálásában hatalmas gazdasági növekedési potenciál is rejlik, fontos elismerni, hogy az ágazatban kiaknázatlan vállalkozói energiák rejlenek. Az informális gazdaságban működő vállalkozások és munkavállalók rugalmasak és kreatívak, a túlélést szolgáló alapvető munkától a képzett kézműves munkákig terjednek. Főként a fejlődő és feltörekvő országokban az ágazat hatalmas foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőségeket teremt.

Érdekes megvizsgálni e munkavállalók hátterét, akadályait és törekvéseit. Sok fiatal számára az informális munka jelentheti a belépést a munkaerőpiacra, mivel nincsenek meg az erőforrásaik az álláskereséshez és -pályázatokhoz. Az informális tevékenységek a jövedelmet is növelhetik; a tanárok például gyakran adnak magánórákat közép- vagy felsőosztálybeli családok gyermekeinek informálisan.

Egyenlőtlenség

Nők az informális foglalkoztatásban című kutatás: Globalizálódás és szerveződés(WIEGO) kutatása kimutatta, hogy a szegény háztartásokból származó emberek gyakrabban vesznek részt informális munkában. A WIEGO megállapította, hogy a jövedelemalapú meghatározás szerint sok informálisan dolgozó a középosztályhoz tartozik. Vietnamban a középosztály 30%-a dolgozik elsősorban az informális szektorban. Gyakran vállalkozók, ezeknek a munkavállalóknak a jövedelme viszonylag messze van a szegénységi küszöbtől. Az olyan kihívások azonban, mint a lakáshiány vagy a közszolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, még mindig napirenden vannak.

Az informális munka a nemek közötti egyenlőtlenséggel is összefügg. A nők felülreprezentáltak az informális és veszélyeztetett foglalkoztatásban, ők alkotják a legbizonytalanabb, alulfizetett, informális munkavállalókat. és kétszer nagyobb valószínűséggel járulnak hozzá a családban dolgozó munkavállalókhoz, mint a férfiak. Korábban már megosztottuk, hogy a női vállalkozók világszerte hogyan mozgatják a GDP növekedését, és milyen akadályok gátolják őket a növekedésben.

Az informális szektorban végzett munka következményei

Az informális foglalkoztatás súlyos következményekkel jár mind a munkavállaló, mind a társadalom számára. A kereseti szinteken túl az informális munka az alapvető jogokat sebezhetővé és nehezen védhetővé teszi. Mint ilyen, a jövedelemtől eltérő dimenziókban is a szegénység egyik fő oka lehet. Az OECD megállapítja, hogy az informálisan dolgozók többsége nem eléggé védett a különböző kockázatokkal szemben, amelyeknek ki van téve, mint például a betegség vagy egészségügyi problémák, a nem biztonságos munkakörülmények és az esetleges keresetkiesés.

Társadalmi szinten az informális foglalkoztatás aláássa az állam azon képességét, hogy biztosítsa a munkavállalók számára a tisztességes munkafeltételeket, beleértve az ésszerű munkaidőt és a biztonsági szabályokat, valamint azt, hogy azonos munkáért vagy készségekért megfelelő és egyenlő bért kapjanak. Az informális foglalkoztatás tartósan magas szintje miatt az állam elesik az adókon és járulékokon alapuló társadalombiztosítási rendszerek fejlesztéséhez szükséges költségvetési bevételektől.

• Az informális gazdaság legjelentősebb negatív következményei az egyénre nézve a következők:

1) Alacsonyabb jövedelem 2) Veszélyeztetett alapjogok 3) Nincs egészségbiztosítás 4) Nincsenek munkanélküli ellátások 5) Képtelenség hitelhez vagy legális finanszírozáshoz jutni

• A társadalom számára ezek a következők:

1) Az adóbevételek csökkenése 2) Az adókon és járulékokon alapuló társadalombiztosítási rendszerek fejlesztésének hiánya 3) Lassabb gazdasági növekedés.

Az informális munka formalizálása a megoldás?

A formalizálás elősegítése potenciálisan elősegítheti a gazdasági és társadalmi fejlődést és növekedést. A formalizálás azonban nem az egyetlen járható út. Ha a kormányok minden informális munkát megszüntetnek anélkül, hogy szabályozott alternatívákat biztosítanának, ez sok embert a mélyszegénységbe sodor. Az OECD segít a politikai döntéshozóknak kezelni ezt a kérdést, és elősegíteni a több és jobb munkahelyet mindenki számára. Azt javasolják, hogy támogassák az informális gazdaságban dolgozó szegényeket, tegyék hatékonyabbá és rugalmasabbá a formális struktúrákat, és teremtsenek több formális munkahelyet.

Az OECD szerint az államoknak el kell ismerniük az informális munka jellegét, és le kell bontaniuk a munkavállalók jobb megélhetését akadályozó akadályok sorát. Ezt a jogok jobb biztosításával, a szociális védelemmel és a tisztességes munkára vonatkozó intézkedésekkel tehetik meg. A helyi környezet és a csoportok szükségleteinek megértésével a politikák testre szabása előnyös lesz az informális munkát végzőknek, illetve a formális és informális világ között ingázóknak.

Az informalitás kezelése tehát elengedhetetlen és sürgős az inkluzív gazdasági fejlődés támogatása és a szegénység csökkentése érdekében világszerte - állítja az IMF. Az informalitás kezelésére irányuló hatékony politikák kialakítását azonban megnehezíti, hogy az informalitásnak számos oka és formája van, mind az országok között, mind az országokon belül. Az informalitás számos országspecifikus jellemzőre és intézményre reagál, és nem létezik mindenre egyformán alkalmazható megoldás.

Mivel az ilyen változások sok évet vehetnek igénybe, rövidebb távú politikákra és megoldásokra van szükség. A helyzet egyik megoldása a fejlődő és feltörekvő országokban a legális munkaerőpiacok bővítése, amely lehetővé teszi, hogy több munkavállaló lépjen be a hivatalos, védett gazdaságba. Egy másik megoldás a részvétel lehetővé tétele, ahogyan azt a dél-afrikai Durbanban, a Warwick Junction piacon láthatjuk. A piacot több mint 7000 informális árus alkotja, akik jogi segítséggel hozzájárulhattak a piaci infrastruktúra átalakításához, és megszerezhették kereskedői jogaikat.

Hatásos befektetőként hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez a feltörekvő piacokon, ha olyan közösségi finanszírozási platformokon keresztül fektet be, mint a Lendahand, amely segíti a kisvállalkozókat helyi gazdaságuk növekedésében. Befektethet az MFI-kbe, azaz mikrofinanszírozási intézményekbe, amelyek lehetővé teszik ezeknek az apró vállalkozásoknak, a vidéki nőknek és az alacsony jövedelmű háztartásoknak a finanszírozáshoz való hozzáférést, hogy növeljék vállalkozásukat és javítsák közösségeik életkörülményeit.

Maradjon velünk, mert hamarosan áttekintést kap a portfóliónkban szereplő MFI-kről.

^Források:

^{ILO
OECD
WIEGO
The Conversation
Williams, Williams és Martinez}